Leírás
A Mercante-ház egy módos textilkereskedő háza és boltja Mantova belvárosában, az Erbe tér és a Mantegna tér sarkán. A város egyik legkülönösebb polgári épülete: vörös márvány árkádsor, terrakotta homlokzat, az oszlopokon pedig faragott jelképek, amelyek az építtető mesterségére utalnak.
A ház ura Giovanni Boniforte da Concorezzo volt, milánói család sarja, aki Ludovico Gonzaga őrgróf jóváhagyásával telepedett le Mantovában. Ezt ő maga írja az architrávokon, olaszul és latinul: a házat 1455-ben építtette.
Az árkádsort vörös veronai márványból készült oszlopok tartják. Az ívek alatt működött a bolt a Velencéből hozatott legfinomabb szövetekkel, gyapjúkkal és vásznakkal; az emeleten lakott a család. Mögötte emelkedik a középkori Torre del Salaro.
A homlokzat terrakottából készült, valaha apró aranylevelek díszítették. Két oszlopocskás fríz választja el az emeleteket, az ablakok alatt pedig további frízek futnak. Egy harmadiknak is lennie kellett volna fent, a padlástér magasságában: a nyoma még látszik a falon, de nem tudni, hogy leesett, sosem készült el, vagy eladták.
Az ablakok a legkülönösebb és legszebb részei az épületnek. Egész Mantovában nincs hozzájuk hasonló: az első emeletiek erős, levélmintás keretet kaptak, a másodikiak szegélyét fürtök övezik. Az árkádsor architrávját ezzel szemben virágok és gyümölcsök díszítik.
A történészek háromféle hatást olvasnak ki belőle. Lombard a függő oszlopocskák világa, keleti ízű az ablakok széles keretezése, velencei az architrávos árkádsor kialakítása, valamint a terrakotta és márvány díszítés. Ugyanezek a motívumok, a fogazott szegélyek és a cikcakkos frízek láthatók a közeli Sant'Andrea-templom harangtornyán is.
Senki sem tudja, ki tervezte, de az egész olyan egységes, hogy egyetlen művész, vagy azonos érzékenységgel dolgozó mesterek keze munkája lehet.
Boniforte apja, Bertone előbb gyógyszerész, majd pénzváltó volt, mielőtt rájött, hogy az igazi üzlet a gyapjú. Ő tanácsolta a fiának, hogy nyisson textilboltot, és a siker gyorsan megjött.
Boniforte a város egyik legismertebb alakja lett. A Gonzaga-udvar beszállítója is volt, és egy Gonzaga lányt, Bartolomeát vette feleségül.
Az architrávon, a második és a harmadik oszlop között apró, kötelekkel átkötött csomagok láthatók, utalásként a kereskedő mesterségére. A sarkon túl, a negyedik oszlopfőn egy kis kikötő képe látható: Boniforténak valóban volt ilyen Porto Mantovanóban, a Velencéből érkező áruk számára.
Ez a Velence, amelyből a gazdagsága származott, az egész ház mintaképe is, tisztelgés a velencei művészet előtt. A könnyen felismerhető homlokzat ráadásul a legjobb reklám is volt: a mantovaiak meglátták, és megbíztak benne.
Ne hagyd ki
• Az ablakokat.
• Az architrávra faragott csomagokat.
• A kis kikötőt a negyedik oszlopfőn.
• A vörös márvány oszlopokat.
Tudtad?
• A kereskedő apja gyógyszerész és pénzváltó volt, mielőtt felfedezte, hogy a haszon a gyapjúban van.
• Az oszlopfőre faragott kis kikötő valóban létezett Porto Mantovanóban.
A ház ura Giovanni Boniforte da Concorezzo volt, milánói család sarja, aki Ludovico Gonzaga őrgróf jóváhagyásával telepedett le Mantovában. Ezt ő maga írja az architrávokon, olaszul és latinul: a házat 1455-ben építtette.
Az árkádsort vörös veronai márványból készült oszlopok tartják. Az ívek alatt működött a bolt a Velencéből hozatott legfinomabb szövetekkel, gyapjúkkal és vásznakkal; az emeleten lakott a család. Mögötte emelkedik a középkori Torre del Salaro.
A homlokzat terrakottából készült, valaha apró aranylevelek díszítették. Két oszlopocskás fríz választja el az emeleteket, az ablakok alatt pedig további frízek futnak. Egy harmadiknak is lennie kellett volna fent, a padlástér magasságában: a nyoma még látszik a falon, de nem tudni, hogy leesett, sosem készült el, vagy eladták.
Az ablakok a legkülönösebb és legszebb részei az épületnek. Egész Mantovában nincs hozzájuk hasonló: az első emeletiek erős, levélmintás keretet kaptak, a másodikiak szegélyét fürtök övezik. Az árkádsor architrávját ezzel szemben virágok és gyümölcsök díszítik.
A történészek háromféle hatást olvasnak ki belőle. Lombard a függő oszlopocskák világa, keleti ízű az ablakok széles keretezése, velencei az architrávos árkádsor kialakítása, valamint a terrakotta és márvány díszítés. Ugyanezek a motívumok, a fogazott szegélyek és a cikcakkos frízek láthatók a közeli Sant'Andrea-templom harangtornyán is.
Senki sem tudja, ki tervezte, de az egész olyan egységes, hogy egyetlen művész, vagy azonos érzékenységgel dolgozó mesterek keze munkája lehet.
Boniforte apja, Bertone előbb gyógyszerész, majd pénzváltó volt, mielőtt rájött, hogy az igazi üzlet a gyapjú. Ő tanácsolta a fiának, hogy nyisson textilboltot, és a siker gyorsan megjött.
Boniforte a város egyik legismertebb alakja lett. A Gonzaga-udvar beszállítója is volt, és egy Gonzaga lányt, Bartolomeát vette feleségül.
Az architrávon, a második és a harmadik oszlop között apró, kötelekkel átkötött csomagok láthatók, utalásként a kereskedő mesterségére. A sarkon túl, a negyedik oszlopfőn egy kis kikötő képe látható: Boniforténak valóban volt ilyen Porto Mantovanóban, a Velencéből érkező áruk számára.
Ez a Velence, amelyből a gazdagsága származott, az egész ház mintaképe is, tisztelgés a velencei művészet előtt. A könnyen felismerhető homlokzat ráadásul a legjobb reklám is volt: a mantovaiak meglátták, és megbíztak benne.
Ne hagyd ki
• Az ablakokat.
• Az architrávra faragott csomagokat.
• A kis kikötőt a negyedik oszlopfőn.
• A vörös márvány oszlopokat.
Tudtad?
• A kereskedő apja gyógyszerész és pénzváltó volt, mielőtt felfedezte, hogy a haszon a gyapjúban van.
• Az oszlopfőre faragott kis kikötő valóban létezett Porto Mantovanóban.