Leírás
A Casa del Rigoletto a mantovai Sordello téren álló középkori ház, a dóm mögött, a San Giorgio-kastélytól karnyújtásnyira. A hagyomány szerint itt lakott Verdi operájának udvari bolondja: egy kitalált szereplő valódi címmel.
Az 1851-es Rigoletto-bemutatóra a díszletet éppen erről a házról mintázták. A szövegkönyv „egy zsákutca legelhagyatottabb végébe" helyezi a történetet: ma a tér tágas és levegős, de a 20. század elejéig ez a sarok valóban sötét és félreeső volt.
Akkoriban egy épület kötötte össze a Ducális-palotát a dómmal, és elzárt egy keskeny, kihalt kis teret, amelyet piazzetta della legnának, vagyis fatérnek hívtak. A palota közelében lakni egyébként ideális volt a Gonzagák szolgálatában álló udvari bolondnak.
A térről jól látszik a kerített udvar a kettős loggiával: lent márványoszlopokon nyugvó félköríves árkádok, fent egy virágokkal teli kis loggia, amelyet az operakedvelők „Gilda erkélyének" neveznek, Rigoletto lánya után.
A kis kertben áll a Rigoletto-bronzszobor, Aldo Falchi alkotása, amelyet 1978-ban helyeztek el. A bejáratnál, az árkád alatt két 13. századi kis márványoszlop látható, amelyek talán a kanonoki ház egyik kerengőjéből származnak.
A lakóépület a 12. századból való, a loggia és az árkád a 15. századból. Az 1976–77-es helyreállítás megmutatta, hogy a Gallo-sikátorra néző külső falak a város védőövének részei voltak, jellegzetes középkori kavics- és téglafalazattal.
A káptalan évszázadokon át a dóm kanonokjainak adta használatra a házat. Egyikük nyomot hagyott maga után: az Arrivabene család monogramos címere, amely megjelenik a freskókon, két oszlopfőn, és a famennyezeten is ismétlődik, arra utal, hogy egy ebbe a családba tartozó kanonok kezdeményezte a felújítást.
A régi térképek újabb meglepetést tartogatnak: a főbejárat valószínűleg a Piazza Canonicán volt, a Sordello térre néző oldal pedig a ház hátsó része.
Az 1851-es Rigoletto-bemutatóra a díszletet éppen erről a házról mintázták. A szövegkönyv „egy zsákutca legelhagyatottabb végébe" helyezi a történetet: ma a tér tágas és levegős, de a 20. század elejéig ez a sarok valóban sötét és félreeső volt.
Akkoriban egy épület kötötte össze a Ducális-palotát a dómmal, és elzárt egy keskeny, kihalt kis teret, amelyet piazzetta della legnának, vagyis fatérnek hívtak. A palota közelében lakni egyébként ideális volt a Gonzagák szolgálatában álló udvari bolondnak.
A térről jól látszik a kerített udvar a kettős loggiával: lent márványoszlopokon nyugvó félköríves árkádok, fent egy virágokkal teli kis loggia, amelyet az operakedvelők „Gilda erkélyének" neveznek, Rigoletto lánya után.
A kis kertben áll a Rigoletto-bronzszobor, Aldo Falchi alkotása, amelyet 1978-ban helyeztek el. A bejáratnál, az árkád alatt két 13. századi kis márványoszlop látható, amelyek talán a kanonoki ház egyik kerengőjéből származnak.
A lakóépület a 12. századból való, a loggia és az árkád a 15. századból. Az 1976–77-es helyreállítás megmutatta, hogy a Gallo-sikátorra néző külső falak a város védőövének részei voltak, jellegzetes középkori kavics- és téglafalazattal.
A káptalan évszázadokon át a dóm kanonokjainak adta használatra a házat. Egyikük nyomot hagyott maga után: az Arrivabene család monogramos címere, amely megjelenik a freskókon, két oszlopfőn, és a famennyezeten is ismétlődik, arra utal, hogy egy ebbe a családba tartozó kanonok kezdeményezte a felújítást.
A régi térképek újabb meglepetést tartogatnak: a főbejárat valószínűleg a Piazza Canonicán volt, a Sordello térre néző oldal pedig a ház hátsó része.