Leírás
A San Barnaba-templom a kis Piazza Bazzanira néz, ott, ahol a Via Chiassi találkozik a Via Carlo Pomával, Mantova központjában: barokk templom, tele hatalmas vásznakkal, ahol 1546-ban Giulio Romanót, a Palazzo Te művészét eltemették.
Szent Barnabásnak szentelték, akit a hagyomány Milánó első püspökeként tart számon. A Antonio Bibiena tervezte barokk, 18. századi homlokzat az 1737-ben befejezett átépítést zárta le; belül egyetlen hajó, három oldalkápolna és mély apszis található.
A leglátványosabb alkotás Lorenzo Costa il Giovane hatalmas vászna, A kenyerek és halak megsokszorozása, amelyet 1582 és 1583 között festettek. A 16. század végéről való Alessandro Maganza Kánai menyegzője is, egy másik nagyméretű kép.
Itt őrzik Giuseppe Bazzani keresztútját is. A szentély falán Teodoro Ghisi Salvator Mundi című képe függ; az oltárképek között Girolamo Bonsignori Madonna gyermekével című alkotása látható.
Két vászon Benizi Szent Fülöpre emlékezik: az egyiket Bernardino Malpizzi festette a 16. század végén, a másikat Giuseppe Orioli 1730-ban. Siro Baroni Falconieri Szent Juliána halála című műve 1732-ből való. A Benedetto Pagni által 1559-ben a Boldrini család oltárára festett Szent Sebestyén viszont a Francesco Gonzaga Egyházmegyei Múzeumba került.
A legrégebbi darabok közé tartozik egy 15. század végi lefejtett falfestmény, amely a mantovai boldog Erzsébetet ábrázolja, polgári nevén Bartolomea Picenardit. Az első templom ugyanis 1263 körül épült, és 1397-ben I. Francesco Gonzaga a Mária szolgái rendre bízta.
Giulio Romano sírjából viszont semmi sem maradt: a 18. századi munkálatok során megszentségtelenítették és szétszórták. Az 1797-ben feloszlatott szervita kolostorból a gótikus kerengő egy része fennmaradt; a többit részben a 20. század elején bontották le, hogy helyet csináljanak a város börtönének.
Szent Barnabásnak szentelték, akit a hagyomány Milánó első püspökeként tart számon. A Antonio Bibiena tervezte barokk, 18. századi homlokzat az 1737-ben befejezett átépítést zárta le; belül egyetlen hajó, három oldalkápolna és mély apszis található.
A leglátványosabb alkotás Lorenzo Costa il Giovane hatalmas vászna, A kenyerek és halak megsokszorozása, amelyet 1582 és 1583 között festettek. A 16. század végéről való Alessandro Maganza Kánai menyegzője is, egy másik nagyméretű kép.
Itt őrzik Giuseppe Bazzani keresztútját is. A szentély falán Teodoro Ghisi Salvator Mundi című képe függ; az oltárképek között Girolamo Bonsignori Madonna gyermekével című alkotása látható.
Két vászon Benizi Szent Fülöpre emlékezik: az egyiket Bernardino Malpizzi festette a 16. század végén, a másikat Giuseppe Orioli 1730-ban. Siro Baroni Falconieri Szent Juliána halála című műve 1732-ből való. A Benedetto Pagni által 1559-ben a Boldrini család oltárára festett Szent Sebestyén viszont a Francesco Gonzaga Egyházmegyei Múzeumba került.
A legrégebbi darabok közé tartozik egy 15. század végi lefejtett falfestmény, amely a mantovai boldog Erzsébetet ábrázolja, polgári nevén Bartolomea Picenardit. Az első templom ugyanis 1263 körül épült, és 1397-ben I. Francesco Gonzaga a Mária szolgái rendre bízta.
Giulio Romano sírjából viszont semmi sem maradt: a 18. századi munkálatok során megszentségtelenítették és szétszórták. Az 1797-ben feloszlatott szervita kolostorból a gótikus kerengő egy része fennmaradt; a többit részben a 20. század elején bontották le, hogy helyet csináljanak a város börtönének.