Leírás
A San Maurizio-templom barokk templom Mantova belvárosában, a via Chiassin: a négy szentszoborral díszített homlokzat mögött nagyméretű 17. századi vásznakat, Ludovico Carracci oltárképét és a Fekete Seregek Giovannijának (Giovanni dalle Bande Nere) sírkövét őrzi.
1609-től a teatinusok építették, az a szerzetesrend, amely a szomszédos kolostorban élt, Antonio Maria Viani, a Gonzaga hercegek építésze tervei alapján; 1616-ban nyitották meg a hívek előtt. A homlokzat és a kupola több mint egy évszázaddal később, 1726 és 1731 között készült el.
Belül egyetlen hajó található, mindkét oldalán három-három kápolnával, fölötte elliptikus kupola zárja le. A legfontosabb festmény Ludovico Carracci Szent Margit vértanúsága című oltárképe, amelyet 1616-ban, a templom megnyitásának évében festett.
A szentély két oldalán sorakozik Jacob Denys hét nagy vászna; ő flamand festő volt. Az egyik a Szűzanyát a kis Jézussal ábrázolja, amint megjelenik Szent Margit és Szent Móric, valamint a teatinus rend boldogjai előtt. Mellettük Lorenzo Garbieri alkotásai láthatók, például a Szent Felicitas vértanúsága, továbbá Frans Geffels és Jacopo Borbone művei.
A bal oldali első kápolnában található Giovanni dalle Bande Nere sírköve: a condottiere 1526-ban halt meg Mantovában, és ez a kő fedte a sírját. A templomban temették el II. Vincenzo Gonzagát is, Mantova hetedik hercegét, aki 1627-ben hunyt el.
A franciák alatt, 1808 és 1814 között a templom katonai plébánia lett, és a San Napoleone nevet kapta, ami korántsem volt véletlen. Az osztrákok visszatérésekor ismét San Maurizio lett a neve, a teatinusok kolostorát pedig a 19. században kaszárnyává alakították.
A 20. század kevésbé volt kegyes hozzá: a második világháborús bombázások okozta sérülések is megviselték, és 1957-ben megszűnt benne az istentisztelet. Az épület a San Barnaba-plébániához tartozik, amelynek temploma kicsivel arrébb áll, ugyanazon a via Chiassin.
1609-től a teatinusok építették, az a szerzetesrend, amely a szomszédos kolostorban élt, Antonio Maria Viani, a Gonzaga hercegek építésze tervei alapján; 1616-ban nyitották meg a hívek előtt. A homlokzat és a kupola több mint egy évszázaddal később, 1726 és 1731 között készült el.
Belül egyetlen hajó található, mindkét oldalán három-három kápolnával, fölötte elliptikus kupola zárja le. A legfontosabb festmény Ludovico Carracci Szent Margit vértanúsága című oltárképe, amelyet 1616-ban, a templom megnyitásának évében festett.
A szentély két oldalán sorakozik Jacob Denys hét nagy vászna; ő flamand festő volt. Az egyik a Szűzanyát a kis Jézussal ábrázolja, amint megjelenik Szent Margit és Szent Móric, valamint a teatinus rend boldogjai előtt. Mellettük Lorenzo Garbieri alkotásai láthatók, például a Szent Felicitas vértanúsága, továbbá Frans Geffels és Jacopo Borbone művei.
A bal oldali első kápolnában található Giovanni dalle Bande Nere sírköve: a condottiere 1526-ban halt meg Mantovában, és ez a kő fedte a sírját. A templomban temették el II. Vincenzo Gonzagát is, Mantova hetedik hercegét, aki 1627-ben hunyt el.
A franciák alatt, 1808 és 1814 között a templom katonai plébánia lett, és a San Napoleone nevet kapta, ami korántsem volt véletlen. Az osztrákok visszatérésekor ismét San Maurizio lett a neve, a teatinusok kolostorát pedig a 19. században kaszárnyává alakították.
A 20. század kevésbé volt kegyes hozzá: a második világháborús bombázások okozta sérülések is megviselték, és 1957-ben megszűnt benne az istentisztelet. Az épület a San Barnaba-plébániához tartozik, amelynek temploma kicsivel arrébb áll, ugyanazon a via Chiassin.