Leírás
A Szent Sebestyén-templom az a reneszánsz templom, amelyet Leon Battista Alberti tervezett Mantova központjának szélére, a Te-palota felé vezető út mentén: szigorú, ünnepélyes épület, amelyet az antik templomok mintájára álmodott meg.
Az építését 1460 körül kezdték el, úgy tíz évvel a Sant'Andrea-bazilika előtt, amely Alberti másik nagy mantovai műve; mint szinte minden munkáját, ezt is Luca Fancelli fejezte be. Felszentelésére csak 1529-ben került sor.
A legfőbb látnivaló a homlokzat felső része, az egyetlen, amely az eredeti állapotában maradt meg: egy szabadon újraértelmezett klasszikus templomhomlokzat megtört párkánnyal, timpanonnal és egy ív alakú elemmel, amely a végeivel támaszkodik. Alberti talán egy késő antik műből, például az orange-i diadalívből merített ihletet.
Az épület két szinten áll. Az alsó, félig a föld alatt lévő szint a római templomok podiumára emlékeztet; fölötte nyílik maga a templom görögkereszt alaprajzzal: a közepén egy csaknem kocka alakú tér van, keresztboltozattal fedve, ebből indul ki három egyforma, apszisban végződő karrész. A templomhoz két oldalsó lépcsőn lehet följutni.
Ez az ünnepélyes, díszítetlen centrális alaprajz mérföldkővé vált a reneszánsz építészek számára, akik a görögkereszt alaprajzú épületeken gondolkodtak.
A mai homlokzat részben a 20. század találmánya. Az 1926-ban befejezett, önkényesnek ítélt restaurálás elválasztotta a templomot a jobb oldalán hozzá csatlakozó kolostortól, hozzáadta a két oldalsó lépcsősort, és két ablakból kaput csinált.
Az előcsarnok öt nyílása is ezekből a munkálatokból származik. Az eredeti kép elképzeléséhez segít Giovanni Lanfredini egy érme, amelyen a homlokzat az átalakítások előtt látható.
Ezen a környéken, közvetlenül a falakon kívül, a Te mocsarai felé, tartották a Gonzagák híres lovainak istállóit, amelyekre a család büszke volt. Ma Alberti temploma az a hely, ahol Mantova a hazáért elesettekre emlékezik.
Az építését 1460 körül kezdték el, úgy tíz évvel a Sant'Andrea-bazilika előtt, amely Alberti másik nagy mantovai műve; mint szinte minden munkáját, ezt is Luca Fancelli fejezte be. Felszentelésére csak 1529-ben került sor.
A legfőbb látnivaló a homlokzat felső része, az egyetlen, amely az eredeti állapotában maradt meg: egy szabadon újraértelmezett klasszikus templomhomlokzat megtört párkánnyal, timpanonnal és egy ív alakú elemmel, amely a végeivel támaszkodik. Alberti talán egy késő antik műből, például az orange-i diadalívből merített ihletet.
Az épület két szinten áll. Az alsó, félig a föld alatt lévő szint a római templomok podiumára emlékeztet; fölötte nyílik maga a templom görögkereszt alaprajzzal: a közepén egy csaknem kocka alakú tér van, keresztboltozattal fedve, ebből indul ki három egyforma, apszisban végződő karrész. A templomhoz két oldalsó lépcsőn lehet följutni.
Ez az ünnepélyes, díszítetlen centrális alaprajz mérföldkővé vált a reneszánsz építészek számára, akik a görögkereszt alaprajzú épületeken gondolkodtak.
A mai homlokzat részben a 20. század találmánya. Az 1926-ban befejezett, önkényesnek ítélt restaurálás elválasztotta a templomot a jobb oldalán hozzá csatlakozó kolostortól, hozzáadta a két oldalsó lépcsősort, és két ablakból kaput csinált.
Az előcsarnok öt nyílása is ezekből a munkálatokból származik. Az eredeti kép elképzeléséhez segít Giovanni Lanfredini egy érme, amelyen a homlokzat az átalakítások előtt látható.
Ezen a környéken, közvetlenül a falakon kívül, a Te mocsarai felé, tartották a Gonzagák híres lovainak istállóit, amelyekre a család büszke volt. Ma Alberti temploma az a hely, ahol Mantova a hazáért elesettekre emlékezik.