Leírás
A Santa Maria del Gradaro-templom romanikus–gótikus stílusú templom Mantovában, a via Gradaro mentén, közvetlenül az Alsó-tó mögött. Építését 1256-ban kezdték meg, és a város középkori szakrális művészetének egyik legnemesebb emléke.
Az aszimmetrikus, nyeregtetős homlokzaton rózsaablak és egy 1295-ből származó kapu látható, amelyet Jacopo és Ognabene Gratasola jegyzett. Odabent a háromhajós térben őrzik a freskókat: a húsvéti történetet az utolsó vacsorától a feltámadásig, az apszisban pedig prófétákat, szenteket és két Madonnát a gyermek Jézussal. Megmaradtak annak a falnak az alapjai is, amely a híveket elválasztotta a szerzetesektől.
A hagyomány szerint itt szenvedett vértanúhalált Szent Longinusz, a százados, aki Mantovába hozta a Legdrágább Vért. Mária Terézia rendfeloszlatásai után, 1775-től a templom katonai raktárként működött, és csaknem két évszázadon át nem tartottak benne istentiszteletet. A név talán a latin cretarium szóból ered, amely a tópart agyagjára utal.
Az aszimmetrikus, nyeregtetős homlokzaton rózsaablak és egy 1295-ből származó kapu látható, amelyet Jacopo és Ognabene Gratasola jegyzett. Odabent a háromhajós térben őrzik a freskókat: a húsvéti történetet az utolsó vacsorától a feltámadásig, az apszisban pedig prófétákat, szenteket és két Madonnát a gyermek Jézussal. Megmaradtak annak a falnak az alapjai is, amely a híveket elválasztotta a szerzetesektől.
A hagyomány szerint itt szenvedett vértanúhalált Szent Longinusz, a százados, aki Mantovába hozta a Legdrágább Vért. Mária Terézia rendfeloszlatásai után, 1775-től a templom katonai raktárként működött, és csaknem két évszázadon át nem tartottak benne istentiszteletet. A név talán a latin cretarium szóból ered, amely a tópart agyagjára utal.