Leírás
A San Giorgio-híd mintegy 800 méter hosszú híd, amely elválasztja a Középső-tavat az Alsó-tótól, és a Gonzagák palotája felőli oldalon Mantova belvárosát köti össze a szemközti parton fekvő San Giorgióval.
Eredetileg fából épült 1198–1199-ben, amikor Alberto Pitentino mérnök a mocsarakat Mantova tavaivá alakította, majd a 14. század végén Ludovico Gonzaga kőből építtette újjá. Évszázadokon át fedett híd volt: így látható Andrea Mantegna Mária halála című festményének hátterében is, amely ma a madridi Pradóban található.
A híd a túlparton fekvő, megerősített San Giorgio települést védte. Napóleon 1796-os ostroma idején a franciák szinte teljesen a földdel tették egyenlővé a falut: csak az úgynevezett Sparafucile-erőd maradt meg, amely Verdi Rigolettójának egyik szereplőjéről kapta a nevét. 1922-ben az íveket feltöltötték, a felvonóhidat pedig lebontották.
Eredetileg fából épült 1198–1199-ben, amikor Alberto Pitentino mérnök a mocsarakat Mantova tavaivá alakította, majd a 14. század végén Ludovico Gonzaga kőből építtette újjá. Évszázadokon át fedett híd volt: így látható Andrea Mantegna Mária halála című festményének hátterében is, amely ma a madridi Pradóban található.
A híd a túlparton fekvő, megerősített San Giorgio települést védte. Napóleon 1796-os ostroma idején a franciák szinte teljesen a földdel tették egyenlővé a falut: csak az úgynevezett Sparafucile-erőd maradt meg, amely Verdi Rigolettójának egyik szereplőjéről kapta a nevét. 1922-ben az íveket feltöltötték, a felvonóhidat pedig lebontották.