Leírás
Az Óratorony (Torre dell'Orologio) a mantovai Erbe tér reneszánsz tornya a Ragione-palota és a San Lorenzo-rotunda között. Könnyen felismered a XV. századi nagy csillagászati számlapról, amely nemcsak az órákat, hanem az állatövet és a Hold fázisait is mutatja.
A körülbelül tizenöt méter magas csillagászati óra körül arcképekből álló koszorú fut, felül pedig félkör alakú tetőzet védi. A számlapon az órák I-től XXIIII-ig követik egymást, egy huszonnégy cikkelyes félkör – tizenkét fehér és tizenkét fekete – pedig elválasztja a nappali órákat az éjszakaiaktól.
Középen Latona istennő ül kitárt karokkal: egyik kezével a holdfázisok korongját érinti, a másikkal egy holdsarlót tart, amely a holdciklus aktuális napját mutatja. Egy kis nap járja be az állatöv tizenkét jegyét.
Az óra alatt a Szeplőtelen Szűz XVII. század eleji szobra áll, vele egykorú márvány erkéllyel. Bent az Időmúzeum (Museo del Tempo) korabeli szerkezeteket mutat be, a toronyból pedig az egész várost látod, ahogy tavak ölelik körül.
A tornyot 1472 és 1473 között építette Luca Fancelli, a Gonzagák szolgálatában álló firenzei építész, egy XIII. századi épület alapjaira. 1473 végén szerelték fel rá az órát, amely a mantovai matematikus, Bartolomeo Manfredi munkája; őt emiatt nevezték Bartolomeo dell'Orologiónak, vagyis az óra Bartolomeójának.
Nem volt egyszerű óra. Kijelzéseinek összevetésével ki lehetett számítani a bolygók óráit, és így a horoszkópokat is: kényes üzlet előtt megkérdezték, hogy elkerüljék a Szaturnusz és a Mars uralta pillanatokat.
Közel egy évszázadon át hibátlanul működött, egészen az 1560-as meghibásodásig, amikor Francesco Filopono matematikus újra beindította. A XVIII. század óta álló csillagászati szerkezet csak 1989-ben indult el ismét Alberto Gorla kovács és órásmester jóvoltából.
A körülbelül tizenöt méter magas csillagászati óra körül arcképekből álló koszorú fut, felül pedig félkör alakú tetőzet védi. A számlapon az órák I-től XXIIII-ig követik egymást, egy huszonnégy cikkelyes félkör – tizenkét fehér és tizenkét fekete – pedig elválasztja a nappali órákat az éjszakaiaktól.
Középen Latona istennő ül kitárt karokkal: egyik kezével a holdfázisok korongját érinti, a másikkal egy holdsarlót tart, amely a holdciklus aktuális napját mutatja. Egy kis nap járja be az állatöv tizenkét jegyét.
Az óra alatt a Szeplőtelen Szűz XVII. század eleji szobra áll, vele egykorú márvány erkéllyel. Bent az Időmúzeum (Museo del Tempo) korabeli szerkezeteket mutat be, a toronyból pedig az egész várost látod, ahogy tavak ölelik körül.
A tornyot 1472 és 1473 között építette Luca Fancelli, a Gonzagák szolgálatában álló firenzei építész, egy XIII. századi épület alapjaira. 1473 végén szerelték fel rá az órát, amely a mantovai matematikus, Bartolomeo Manfredi munkája; őt emiatt nevezték Bartolomeo dell'Orologiónak, vagyis az óra Bartolomeójának.
Nem volt egyszerű óra. Kijelzéseinek összevetésével ki lehetett számítani a bolygók óráit, és így a horoszkópokat is: kényes üzlet előtt megkérdezték, hogy elkerüljék a Szaturnusz és a Mars uralta pillanatokat.
Közel egy évszázadon át hibátlanul működött, egészen az 1560-as meghibásodásig, amikor Francesco Filopono matematikus újra beindította. A XVIII. század óta álló csillagászati szerkezet csak 1989-ben indult el ismét Alberto Gorla kovács és órásmester jóvoltából.