Leírás
A Zuccaro-torony egy több mint 42 méter magas, középkori téglatorony a via Tazzoli utcában, alig néhány lépésre a Sordello tértől és a Ducális-palotától. 1143-ban építették; a Bonacolsi család birtokolta, majd 1328-tól a Gonzagáké volt.
Belülről nem látogatható, de az utcáról jól szemügyre vehető: a szikár törzs és a csúcsrész, amelyet azután építettek újjá, hogy 1540-ben egy villám lesújtott rá, és elpusztította a belső teret megvilágító négy nagy ablakot. A mostani tetőzet 1717-ből származik.
A mantovaiak helyi nyelvjárásban „Tor dal Sücar” néven emlegetik, vagyis cukortoronynak. A név állítólag a Zuccaro családtól ered, amelyé a 15. és a 16. század között volt.
Davari történész ezzel szemben a toronyban 1769-ig tárolt sóra gondolt, amelyet a nyelvjárásban „sücar brüsc”-nak, vagyis fanyar cukornak neveztek.
Belülről nem látogatható, de az utcáról jól szemügyre vehető: a szikár törzs és a csúcsrész, amelyet azután építettek újjá, hogy 1540-ben egy villám lesújtott rá, és elpusztította a belső teret megvilágító négy nagy ablakot. A mostani tetőzet 1717-ből származik.
A mantovaiak helyi nyelvjárásban „Tor dal Sücar” néven emlegetik, vagyis cukortoronynak. A név állítólag a Zuccaro családtól ered, amelyé a 15. és a 16. század között volt.
Davari történész ezzel szemben a toronyban 1769-ig tárolt sóra gondolt, amelyet a nyelvjárásban „sücar brüsc”-nak, vagyis fanyar cukornak neveztek.